Ha ősz, akkor úton-útfélen fekete bodzával találkozol. A bodzát senkinek nem kell bemutatni, a magyar népgyógyászatban igen sok helyen szerepel. A termése mellett a virágját nemcsak gyógyteának, de frissen, a nyári melegben frissítő italnak is felhasználhatjuk. A bogyókból lekvár készül, de frissen is használhatjuk szörpnek készítve vízzel, vagy más gyümölccsel együtt. Régóta használatos légúti megbetegedésekre, hurutoldásra - izzasztó hatású és vizelethajtó. Reuma ellen is elsőrendű orvosság, emellett kiváló vitaminforrás . C-vitamin tartalma sokszorosa a citroménak, de sok A és B vitamint is tartalmaz. Gazdag vasban, kalciumban, káliumban, de magnéziumot és foszfort is tartalmaz, valamint folsavat, pantoténsavat is. Így rendszeres fogyasztása erősíti az immunrendszert.
Ha a gyűjtéséhez folyamodsz , ne pont a poros , szennyezett autóút mellől szedd, ezeket lehetőleg kerüld el! ;)
Figyelni kell, hogy ne keverjük össze a gyalogbodzával!! Az ehető, azaz a fekete bodza, akár 3–10 m magasra is megnőhet. Ágai lefelé hajlóak, széttörve a belsejük szivacsos. A virágok szétosztva az egész bokron megtalálhatóak, a termések lefelé csüngőek.
Ehető, Fekete bodza
A mérgező gyalogbodza ezzel szemben nem fásszárú, hanem lágyszárú, sokkal kisebb növény. Az ágai felfelé állnak, a virágok az ágak végén, a növény tetején helyezkednek el és pirosas színt is felfedezhetünk benne, a növény termése is felfelé áll.
Mérgező, Gyalogbodza
Nem a legegyszerűbb feladat az éj fekete bogyókból lekvárt készíteni az biztos, de a végeredmény egy egyedi ízű, különleges, és egészséges finomság. Aki rászánja magát a bodzázásra, az számítson arra, hogy a bodza szüretelése, szemezése, passzírozása, kavargatása, töltögetése igencsak megfogja a kezünket, így aki ezt el szeretné kerülni vegyen fel gumikesztyűt. :D
Ha begyűjtöttétek a bokrokról a kellő mennyiséget, akkor villával a legkönnyebb a szemeket lehúzni a kocsányról, lehetőleg úgy , hogy minél kevesebb szárdarabka kerüljön bele, ez ugyanis enyhén mérgező és keserű is, Figyeljetek rá, hogy csak a fekete bogyók kerüljenek bele, a pirosasak még nem érettek, ezek savanyúak. Ha megvagytok a szemezéssel, jön a bő vízben történő mosás. Itt a víz még fel fogja dobni a nemkívánatos szárdarabkákat, rossz, töppedt szemeket, és a nem oda kívánkozó dolgokat, így könnyen lehalászható egy szűrővel. Ezután én beletettem a bogyókat egy fazékba és felforraltam. Rotyogtattam kicsit, utána pedig még melegen lepasszíroztam, hogy ne kerüljenek bele a magok,(a bogyó tele van magokkal, hasonlóan a ribizlihez, így aki abban nem szereti a magot az ebben sem fogja :) ) , persze aki nem akar ezzel is bajlódni , és jó neki magokkal, az ezt a lépést ugorja át .(Lehet keverni más gyümölcsökkel is, pl. alma, birs stb, én most csak magában tettem el.) Na innen jöhet többféle választás. Jómagam a 3:1-ben zselésítős változatot választottam, de aki nem szeretne bele semmiféle zselésítő és tartósító anyagot használni, az csak tegye fel a gyümölcspépet a tetszőleges mennyiségű cukorral és főzze úgy mint a hagyományos lekvárt. A bodza kissé fanyar gyümölcs néha egy leheletnyi kesernyés beütéssel így elég sok cukrot felvesz, ezzel számolni kell. Szerintem 1 kg gyümölcshús, kb 0,3 - 0,5 kg cukrot, ízlés szerint . Mint írtam én most a zselésítős változatot választottam, a gyümölcshúst a tasakon lévő utasítás szerint elkevertem a szükséges cukorral, és a zselésítővel, nyomtam bele még citromlevet ami ad neki még egy kis plusz friss ízt,. Mikor kész volt üvegekbe töltöttem, lezártam, és a biztonság kedvéért még száraz dunsztba raktam. És tádámmm, - igaz jó pár óra munkával,- de kaptam pár üvegnyi különlegességet. Mert ki tudja...fűben-fában orvosság! ;)